Téli Gödöllő!

Február 12-én 25-en vágtunk neki a Gödöllői-dombság szépségeinek és rejtelmeinek a felfedezésére. Kellemesen csalódtunk az időjárásban. A hétközepén beharangozott ködös, hózáporos jóslás ellenére, szeles, de napos márciust idéző hangulatot kaptunk. Gödöllőn látványosan láttuk az Uniós elnökséggel járó előnyöket: régi pompájában megújul a királyi váróterem, új köntösben pompázik a főtér, és a Művelődési Ház, bár a kastélyt körülölelő kordon nem nyerte el a tetszésünket.

A nevezésnél láttuk, hogy sok száz bakancsos túrázó szánta rá a napját a kilométerek legyűréséhez. 8.30-kor indultunk el a Máriabesnyő kegyhelyig (a templom építésekor 1759-ben talált csont Mária szoborhoz kötődik a búcsújáróhely kialakulása) tartó egyhangú útnak. Ezután következett be a túra sárdagasztós része. A Pap-Miska –kútnál tartottuk tízórai szünetünket, közben mi már könnyedebben néztük mások birkózását a felázott talajjal a szűk völgyben. A pihenőhelynél szomorúan tapasztaltuk az ott hagyott szemétkupacokat, ezért kérünk minden természetjárót, hogy senki ne helyezze el a hulladékát, még a szemeteskukákba sem, inkább vigye haza a hátizsákjában.

Az M3-as autópálya alatt átkelve lementünk az Aranyos-patak által táplált babati-tavak egyikéhez. Az állóvíz felszínét még kb. 5 cm-es jég fedte. Örömmel láttuk, hogy újra akarják éleszteni a grófi tórendszert. Elhaladtunk az Istállós kastély mellett, melyet a Grassalkovich család egyik tagja 1820 felé az állattenyésztő telep mellé épített, a család egyik beteg nőtagja számára, mert az orvos az állatok trágyájától ammónia dús levegő belégzését javallta gyógyírként a hölgy tüdőproblémáira. Sajnos ma ez az épület elhanyagolt állapotban, használaton kívül áll.

A további utunk során pecsételtünk, vadász leseket hódítottunk, vaddisznó befogó karámot tanulmányoztunk, ágvillákban fényképezkedtünk és lejtőkön oldalvást gurultunk. Először jártunk utána, hogy miért kapta az egyik pecsételő állomásunk a babati templomrom nevet. A lucernás közepén lévő halmok felé haladva ásatásokra leltünk. Hazaérve a neten kutakodva az ezt találtuk: Árpád-kori eredetű (1430-ben említik először), kis falusi, négyszögletes hajójú és félkörzáródású szentélyű templom lehetett. Ma nem látszik semmi a romból és a temetőből, csak emléktábla őrzi egykori létét. Domony--völgyi pecsét mellé teát és kekszet kaptunk, a Lázár lovak többségét messziről csodálhattuk meg. Az utolsó emelkedőt egy vízmosásban tettük meg, elérve az autópálya felüljáróját, az autósokat tülkölésre kértük.

A célba elfáradva megérdemelten jutott mindenki a névre szóló okleveléhez és kitűzőjéhez. A maradék időt a suliban szemben lévő játszótéren töltöttük el. Utólag kijelenthetjük, hogy az eddigi tekergések, egyik legjobb hangulatú túráját éltük át.