A csoportkép elkészülte után tovább menetelve megálltunk a szarmaták által épített Csörsz árka egy még épen fennmaradt szakaszánál. A IV. században építették, eredetileg 2-3 m mély, és 5-8 m széles lehetett. Kitermelt földből, a belső oldalon épített és faszerkezettel megerősített sánc kb. 1500 évig fennmaradt, de az emberi beavatkozás mára csak kevés szakaszon teszi felismerhetővé.
Jó hangulatban egymással társalogva értük el végállomásunkat a József főherceg arborétum játszóterét. A kísérleti arborétumot 1902 – ben alapították, hogy a homokos alföldi területek fásítására alkalmas fafajokat honosítsanak meg benne. A II. világháború súlyos károkat okozott, de mára az ország legnagyobb akác fajtakiválasztó intézménye lett. Kis része, park jellegű és szabadon látogatható.

A vonat indulásáig, pihenéssel vagy hintázással és ajándék tollak kiosztásával töltöttük el az időt. Az utolsó szép őszi napot, kellemesen töltöttük.

Vass Albert, Őszi hangulat című versével búcsúztatjuk az idei őszt.

„Mikor a hervadás varázsa
megreszket minden őszi fán,
gyere velem a hervadásba
egy ilyen őszi délután.
Ahol az erdők holt avarján
kegyetlen őszi szél nevet,
egy itt felejtett nyár-mosollyal
szárítsuk fel a könnyeket.
Hirdessük, hogy a nyári álom
varázs-intésre visszatér,
s a vére-vesztett őszi tájon
csak délibáb-varázs a vér.
Hirdessük, hogy még kék az égbolt,
ne lásson senki felleget,
hazudjuk azt, hogy ami rég volt,
valamikor még itt lehet.
Ha mi már nem tudunk remélni,
hadd tudjon hinni benne más:
hogy ezután is lehet élni,
hogy tréfa csak az elmúlás.
A nyári álmok szemfedője
övezze át a lelkedet,
amíg a tölgyek temetője
hulló levéllel eltemet.”

Kis Gábor túravezető