Az iskola története

Tura középkori, törökkori iskolatörténetének nincsenek fennmaradt dokumentumai. Az 1686-os török megszállás alóli felszabadító háború után visszaköltözött lakosság folyamatosan szaporodott és gyarapodott.
A helyiek kérésére – a História Domus adatai szerint – 1702-ben küldött a váci püspök papot és tanítót a faluba; az utóbbi nevét nem tudjuk.
A legelső, már tanítás céljára is készült épület a Tabán úti un. „kántoriskola”, ahol a kántortanító lakásán kívül egy tanterem is volt. Minden bizonnyal itt dolgozott az első ismert nevű pedagógus (Zsámboki István 1716), akit a tanítódinasztiát alapító Murányi János követett.
Az egy teremben 40-60 gyerek zsúfolódott össze és osztatlan oktatás folyt. Nagyjából ez maradt a helyzet a 20. század elejéig, holott több iskolaépület is épült, de közben a tanulók létszáma is nőtt a község lakóinak gyarapodása következtében.
1804-ben építettek először új tantermet, majd különálló épülettel bővítették a Tabán úti intézményt (1883). 1913-ban már 800 gyerek tanult 8 osztályban az egyház által fenntartott iskolában. Ekkor nyílt meg a Községi Elemi Népiskola (igazgató Lakó Károly) is egy osztállyal (Kaszinó iskola), amit 1927-ben bővítettek a Zsámboki úti telepen egy új épülettel a Klebelsberg-kurzus idején.
A katolikus és a községi népiskola között egészséges rivalizálás kezdődött, mely csak az államosítás, az iskolák összeolvasztása után szűnt meg.
Időközben 1929 szeptemberében polgári iskola indult 30 tanulóval Nagy Lajos irányítása alatt, mely a környékbeli tanulók igényeit is szolgálta. 1936-ig működött. 1945-ben rövid ideig újraindult Porpáczy István igazgatásával.
Az uradalom harasztpusztai tanyaközpontjában is nyitottak iskolát 1929-ben a helyi gyerekeknek, mely szintén az államosításig működött.
A 2. világháború után a felső tagozat a Schossberger báró által 1882-ben épített kastélyba költözött. Ekkor már négy párhuzamos osztályba mintegy ezer tanuló járt. Az épületet annak rossz állapota miatt 1973-ban hagyták el. Ezt lehetővé tette a Köztársaság úton megépült új iskola, ahol – igaz szűkösen – elfért az egész felső tagozat.
Közben minőségi változás is történt: 1963-ban Mezőgazdasági Szakközépiskola indult, melynek két év múlva egy öt tantermes épületet emeltek jelentős társadalmi munkával a kastélypark sarkában. Az intézményt Kardoss Imre igazgatta 1973-as megszűnéséig, aki majd harminc évig vezette ez után az általános iskolát.
Jelentős kulturális, művészeti és sporttevékenység folyt, folyik a turai iskolában. Kovács László, Sára Ferenc és Fekete László énekkarai megyei és országos helyezéseket értek el. Pataki Tibor és a Kálna házaspár rajzosai külföldi és hazai pályázatokon értek el sikereket. Megyei és országos versenyek, olimpiák győztesei, helyezettjei voltak Várkonyi József, Varju Mihályné, Köles Ferenc, Lendvai Márton atlétái, tornászai, kézilabdázói. 1964-től Takács Pál szervezésében Galga Expedíció néven szülőföldkutató mozgalom (nyaranként tábor) indult és dolgozik mindmáig.
Több jelentős hagyomány jellemzi a turai iskolát. A farsangi jelmezes mulatság, vetélkedők, tanulmányi és alsós körzeti mesemondó versenyek mellett a legfontosabb az a kitüntetési rendszer, mellyel évről-évre elismerik a tanulásban, közösségi, sport és kulturális munkában legjobban teljesítőket. Az utóbbi időben kiteljesedett a környezetvédő tevékenység is.
2000. október 13-án a turai általános iskola felvette a Nobel-díjas Hevesy György nevét. A világhírű fizikus, nukleálbiológus gyermek és ifjú korában sokat tartózkodott a turai kastélyban, hiszen édesanyja révén a Schossberger család tagja volt.
Írni kellett volna még a sok-sok szakkörről, a nyári táborokról, a túrákról, a felnőttoktatásról, de most csak ennyi dióhéjban a turai iskolák története. Aki többet, részleteket is szeretne megtudni, elolvashatja Cserháti István – Szarvas László „A turai iskolák története” című könyvét (2002), vagy megkeresheti a világhálón

Szarvas László tollából